Anna Karenina

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Olvasás: 2012. december 26. – 2013. január 10.

Anna Karenina életének, szerelmének és halálának megrázó története már sok-sok évtizede mindig mély nyomot hagy az olvasóban. A gyönyörű arisztokrata asszony bátor és tragikus szerelmében az az erkölcsi eszmény jut kifejezésre, mely nem hajlandó megbékélni a környezetében uralkodó képmutatással, szennyel és kegyetlenséggel.  Az „Anna Karenina” nem csupán egy nagy szerelem történetét foglalja magába, hanem a hatvanas-hetvenes évek orosz társadalmának hatalmas freskóját is adja, s páratlan művészi erővel tárja az olvasó elé Oroszország életének egész korszakát. Tolsztoj örökbecsű művét Németh László fordítása teszi felejthetetlenné. 

A történet nem rendkívül bonyolult, mégis figyelmet igényel. Egy kor embereinek mindennapjairól van szó, amibe belefér az élet megélésének minden elképzelhető variációja. Ott van a megcsalt asszony, aki mégis férjével marad, a boldogtalan házasságából menekülő Anna, a szerelmében csalódó Kitty, a féltékenyen boldog Levin, a gyermekeit előtérbe helyező Lvov, a folyton adósságban élő Oblonszkij, a képmutató Betsy Tverszkaja, vagy akár Ligyija Ivanovna, Mme Stahl, Varenyka, a megtestesült jóság, a haldokló Nyikolaj Dimitrics, és így tovább, megannyi élet, megannyi sors, amelyek valahol majd egymásba botlanak, és kisebb- nagyobb utórengéseket hagyva maguk után tovább szövődnek. Anna Arkagyevna Karenina a címszereplő, és bizonyos szempontból főszereplő is, bár nem tudom, lehet-e itt bárkire is azt mondani, hogy főszereplő egy ostoba férjjel az oldalán,  mert Mjahkaja hercegnőnek igaza van, Alekszej Alkszandrovics Karenin nem csupán félszeg, mint adott helyzetekben Levin, más sem érdekli, kizárólag a hivatali előmenetele, amivel kapcsolatban nem érti meg, hogy nincs tovább, aztán amikor Ligyija Ivanonva, később Landau befolyása alá kerül, siralmassá válik. Folyamatosan mások irányítják az életét, nem csoda, ha Anna elfordul tőle. Annára visszatérve… kezdetben manipulatívnak tűnt, nehéz volt bárhová tenni, aztán szerethető, sajnálható lett, majd nagyon kiábrándító, annyira kifordult magából. Közben ebbe a házasságba csöppen bele Alekszej Kirillics Vronszkij gróf, a katona, aki tulajdonképpen egy nagy gyerek, anyja kisfia, tipikusan Aljosa. Mindent felad a szerelemért, hogy aztán ő kerüljön ki vesztesen belőle, bár közben azért fejlődik, először Alekszejjé, majd Alekszej Kirillics gróffá, aki már független, döntésképes, szabad férfi.  Scserbackijék története rengeteg szálon fut, elvégre három lánya van a hercegnek: Darja Alekszandrovna, Sztepan Arkagyics Oblonszkij felesége, Anna sógornője, röviden csak Dolly, Natalja Alekszandrovna Lvova, akiről keveset hallani, és Jekatyerina Alekszandrovna Levina, Kitty, aki körül elég sok baj akad. A Dolly meg a Kitty nyugatiasnak hangzó nevektől mintha túlságosan is nevetségesek lettek volna a lányok, mint a hercegnő is, amikor európai útjain megpróbálta elfelejteni, hogy orosz. Oroszok, a hosszú és méltóságteljes nevükkel, amiktől szépen megfosztatnak, és olyanokká lesznek, akik irányíthatóak. Dolly beadja a derekát Anna szavainak, és egy életen át éli boldogtalan napjait, talán csak akkor kezd végre a sarkára állni, amikor falura költözve megint Darjává válik. Kitty eladósorban levő lány, akit anyja és Nordstone grófnő mindenképpen a maguk ízlése szerint akar kiházasítani, Vronszkij az ujja köré csavarja, aztán meg elég nehezen talál vissza a boldogsághoz, ő is ott lesz valaki, amikor Levin házában már Katyerinának hívják. Oblonszkij, azaz Sztyiva nagyvilági férfi, akinek sosincs pénze, de az eszét sem tartja a helyén, a pillanatnyi boldogsága mindennél előbbre való, Lvov nagyérdemű, de kevés szó esik róla és végül itt van Kosztantyin Dimitrics Levin. Félszeg, mindenen túl sokat töpreng, és rendkívül féltékeny, bár Moszkvában, ahol a legtöbb lehetősége lett volna erre mégis túlnőtt ezen. A leginkább azonban a regény vége fogott meg, az, ahogyan egyszerűen észrevétlenül eljut abból az emberből, akinek a gyónás teher, mert kételkedik, oda, hogy azzá a másik emberré váljon, aki megteszi a maga észrevételeit, és megfogalmazza felismeréseit szép csendben, mert ezeket tudni kell, nem hangoztatni. Röviden összefoglalva: Tolsztoj egy igazi remekművet alkotott.

Bernard Rose: Anna Karenina (1997)

Majdhogynem teljesen hű a regényhez, leszámítva néhány apróságot, az Annie-ra vonatkozó részt például nem értettem, no meg  ott volt az is, hogy mint ahogy az a végén kiderül, Tolsztoj mesél, bár mindez a történet közben Levin hangja. Sophie Marceau-t igazán élethűen alakítja Annát,  amikor kell, akkor hitelesen féltékeny, elkeseredett, vagy boldog. Különleges. Sean Bean- noha nem volt annyira a hercegnő irányítgatható kisfia, Aljosa, sokkal inkább a felnőtt Vronszkij csupán, mégsem bukkant fel egyetlen pillanatra sem bennem a gondolat, hogy de ahhoz a szereplőhöz kellene kötnöm, akit valahol máshol alakított már, itt most ez a gróf volt és kész. Szeretett, boldog volt, aztán szenvedett. A végén az a jelenet, amikor rohan, hogy Annát lássa, és ott fekszik a nő, mint lelőtt madár- mert korábban az jutott eszembe, hogy olyan, mint egy szabadon szállni készülő madár, amikor a vonat elé veti magát- na abban a pillanatban igazán sajnáltam ezt a férfit. Levin, Alfred Molina alakításában (Diego Rivera, Frida; Horvath, A varázslótanonc; és még sok más) itt nem hagyott mély benyomásokat, volt, néha hallottam a hangját, de azt hiszem, elsikkadt a története valahogy mégis Annáék mögött. Visszatérve Annára… az a jelenet, amikor a babát igyekszik etetni- groteszknek éreztem, bizonyára így egyszerűbb volt minden történetből egy kicsit belepréselni abba a majdhogynem két órába, de azért még mindig nem értem, miért kellett átírni, drámaiság ide vagy oda… azonban ezzel együtt is csak azt tudom, mondani, hogy a könyv olvasása után érdemes megnézni ezt a filmet.

Joe Wright: Anna Karenina (2012)

Teátrális, adaptációnak fura, de valahogy mégis szerethető. Nem egy hagyományos filmváltozat, sokkal inkább olyan alkotás, amely érzésekre fókuszál a történet helyett, új megvilágításba helyez dolgokat. Tolsztoj műve gyakorlatilag elveszik valahol Wright perspektívája mögött, amit fájlaltam, de mégis megmarad belőle valami: nem Anna a központ, nem is Levin, hanem az érzések, amik életetik vagy éppen elpusztítják azt, amivel kapcsolatba kerülnek.  A szereplőket megszemélyesítő színészek… volt, akivel nehezen békéltem meg. Keira Knightley-t nehéz elképzelni egy Karenina féle végzet asszonyaként, nem nőtt bele a szerepbe, noha a maga módján ragyogó, törékeny, szerelmes, olyan akár, a pillangó, amely azért bújik ki a bábból, hogy aztán elpusztuljon a végén saját szántából a vonat alatt, de mégsem igazán Anna Karenina, csak hasonlít rá – ott abban a pillanatban heves érzelmeket vált ki, megbotránkoztat, de aztán idővel felejthető. Vronszkij szerepében Aaron Taylor-Johnson is furcsa jelenség volt a szőkített hajával, meg úgy egyébként is. Nehéz elhinni, hogy ez az ember kicsit is rossz. Persze, Vronszkij sem az a szó szoros értelmében az, de valahogy túl gyermekinek tűnt, nem volt ő Alekeszej Kirillics gróf, csak Aljosa, és az is marad végig. Sztyiva volt az, akit amúgy is ilyennek képzeltem. Olyan bohém herceg volt, hogy jobb nem is lehetett volna, Matthew Macfadyen még töredékében sem emlékeztetett most Mr. Darcyra, éppen ez volt a jó az egészben. És akkor ott van Levin, azaz Domhnall Gleeson, a Weasley család Billje, aki most a szó szoros értelmében meghatott. Képes volt rá minden egyes mozdulatával, és igen, itt és most az volt az érzésem, hogy ő nagyszerű megformálója annak a Levinnek, akit Tolsztoj megalkotott, úgy a sutaságában, mint a boldogságában, és emlékeztes maradt – bár egy nem vagyok biztos benne, hogy Levin így nézett volna ki. Kár, hogy ez a film nem Tolsztoj Anna Kareninája, csak valamiféle érzelmi kivonata az egész történetnek, mégis elérte, hogy szerettem volna a végén, ha csak még egy kicsit tovább tart. A könyv nélkül megvan a varázsa.

About these ads

About Lélekmaszat

"Örökké nem eshet."
This entry was posted in film, könyv and tagged , , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s